angeil84
Trust nő - 24 éves, Várpalota, Magyarország
- Barátok |
- Vendégkönyv
- | Képek
- | Blog
- | Csoportok
- | Videók
- | Zene
- | Beszólások
- | Alkalmazások
Blog 2
-
Szerelmes verseim
Szeretném
Szeretném,ha csak egy könyv lennél nekem,
Mit becsukok,s aztán a polcon pihen,
Szeretném,ha csak egy hang lennél,
Mit meghallok,azután huss,viszi a szél.
Szeretném,ha csak éj lennél,
Alszom,s reggel elmos a fény,
Szeretném,ha léted levegő volna,
Van,de igazán tudomást sem veszek róla.
De hiába lennél bármi,Te bennem élnél,
S puszta léted is lelkemet tépné,
Ahogy tépi most,mert nem tudlak feledni,
Bármit is teszek,nem tudlak nem szeretni
Vágyak tengerében
Vágyak tengerében megfürdöm majd Veled, vad, forró éjszakákon a
karjaidban leszek,
Átölellek szorosan a szerelem erejével, hogy érezd a testemet ezer
szenvedéllyel.
Nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rád, nincs olyan perc, hogy két
szemem nem lát.
Mert lehetsz távol is, a szívem Érted ver, minden egyes dobbanással új
életre kel.
Mert az érzésem színes szárnyon repül, szemed csillogásán, ha izzó parázs
hevül.
Nincs titkos gondolat, mely nem hozzád vezet, hisz Rólad szól a jövőm, s
minden képzelet.
Mert hinni akarom, hogy Veled leszek boldog, szívemben egy kis helyen,
másik szívet hordok
Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való.
Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.
A szerelemben szó sincs kompromisszumról, ez inkább egyfajta kiteljesedés. Igen, a kapcsolat a "mi" megszületésével jön létre, ami az "én" feladásával jár, de ezt nem úgy éled meg, mintha kompromisszumot kötnél. Attól van egységélményed, hogy a másikban meglátod önmagad.
Különben, ne kicsinyeld le azt az érzést, hogy szeretsz-e valakit. Kevés emberrel esett meg az a szerencse, hogy megszeretett valakit. Te eddig nem ismerted a szerelmet, most meg az öledbe hullt. Mindegy, hogy holnapig vagy holnaputánig vagy életed végéig tart ez az érzés , mindenképp a legnagyobb dolog, ami az emberrel történhetik. Mindig lesznek emberek, akik azt hiszik, hogy nincs szerelem, mert ők nem ismerték meg. Te azonban megismerted, légy boldog vele, még ha meg is kell halnod holnap.
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért?
Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé.
Én már nem az vagyok
Én már nem az vagyok aki voltam
Aki sírta,kacagtam.daloltam.
Én sírtam,ha fájt, ha fojtott a könny
Mamár urrá lett rajtam a közöny,és a hideg könny.
Kacagtam,ha mást kacagni láttam.
Életem útját gondatlanúl jártam.
Figyelő,értő szemekkel néztem
Ha valakinek könny ül szemébe
Hittem,értem miért sír valaki?
Sebet kapott...Nagyon fáj valami.
Már tudom,van seb,és nincs rá orvosság.
Én már nem vagyok az aki voltam
Aki sírtam,kacagtam,daloltam ha kellet.
Elfojtom feltörő folyó könnyeim.
Én ma is az vagyok aki voltam
Úgy járok, kelek,csak holtan!
Már nem tudok magamnak sem hinni.
Csak nevetek.....Könnye?
Szemembe csak a nevetéstől jönnek.
Szakítás!
Tudod mit?Nem védekezem!
Nincs rá időm.
Hazudj,ragaszkodj,örjöngj.Mit tegyek?
Átnézek rajtad,mintha levegő lennél
Elég volt ennyi éven át remélni,
és várni a kíméletesen
Már nem kíméllek,nem is figyelek már rád
Vállallak,és léted megszüntetem!
Ha barát akarsz lenni,elfogadlak
De kibírlak,mint bármi mást!!!!!!!
Úgy néztelek,mint egy elmúlt örömöt
Nézlek most,mint egy sorscsapást
Majd beszélünk újra,
Egyszer... Talán észheztérsz!
Ne számíts rám!
Bocsásd meg nekem hogy ilyen verset írok ,
De válaszólni másképp nemtudok.
Tudtam,az egész csak egy hazugság,
Te nem engem szeretsz hanem
valaki mást
A csalódás oly sokszór martam szívemet,
Már nem akarok semmit kérlek felejts el.
Már nem kell mondanom mennyire szeretlek?
Hazugság minden,már úgysem hiszem el!
Emlékezz vissza,mikor kezem kezedbe adtam.
Te akkor sem rám gondoltál
hanem arra a másikra.
Mikor ajkam ajkadhoz ért
Te gondolatban mást csókóltál,nem engem
Én szerettelek, Te ezt negyon jól tudtad.
Nem kellett mondanom a szememből kiolvastad.
Mégsem gondóltam volna,hocsak játszól velem,
Hogy ilyen csúnyán összetöröd a szívem.
De a legrosszabb az volt a szemembe néztél.
Hazudtál,hogy még engem szeretsz.
Miattad sírtam,át olysok éjszakát.
De most már elég,Többé ne számíts Rám!!!!....
GYŰLÖLLEK!
Hogy mondjam el mennyire gyűlöllek!
Mert nagy fájdalmat okoztál nekem.
Én már nem leszek olyan mint rég.
Mert szeretni már nem fogok soha többé!
Nem fáj már az égvilágon semmi.
A csillais fog még fényesen ragyogni,
Mert a fájdalomtól csak erősebb leszek.
Mert kértem az Istent,hogy vigyázzon rám.
De bár ne kértem volna Tőle ilyet,
Mert most nem fájna ennyire a szívem.
Azt hitted a nap örökké ragyogni fog? Hogy neked szenvedést soha nem okoz.
Míg én megtanulok élni,szeretni,
Te majd akkor fogsz csak igazán szenvedni.
Fogod te még gyűlölni azt a napot,
Mikor elhagytad ki szeretni tudott Téged.
Én boldogan,élek,és nevetek nézlek,
És rájössz,nem vagyok, olyan mint régen.
Könny a szemedben,fájó szívvel zokoksz
És akkor fogod csak igazán sajnálni,
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Megtapasztalod a fájdalmat, melynek okozója voltál, osztozol a magad keltette bánatban. Belépsz a másik ember lelkébe, és átérzed szenvedését. Elhagyatott és védtelen vagy, egy időre bezárulsz önvádad jól megérdemelt poklába. E fájdalom (...) neve: bűntudat.
Csak egy kis féltékenység kell ahhoz, hogy eszét veszítse az ember. Vajákosoknak hisz, temetőben mászkál, koponyát, csontokat szedeget. Folyton sírhatnék kínozza, könnyek csiklandják orrát, és nagyítóra van szüksége ahhoz, hogy felfedezze magát a tükörben. A lelki szörny kicsinnyé tesz: eltörpülsz. És a fájdalom egyre csak dagad. Hízik, kórosan, sorvasztóan.
Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.
Bénító érzés volt; az érzés, hogy egy hatalmas lyukat vágtak ki belőlem a mellkasomon keresztül, amik tovább dobognak és véreznek, az idő haladásának ellenére. Igazából tudtam, hogy a tüdőmnek még mindig épnek kell lennie, mégis ziháltam, mert a fejem forgott, mintha a próbálkozásaim nem segítenének semmit. A szívemnek is dobognia kellett, de nem hallottam a pulzust a fülemben, a kezeim kéknek tűntek a hidegtől. Befelé dőltem, tartottam a bordáim, hogy egyben tartsam magamat. Küzdöttem a zsibbadtságért, a tagadásért, de az elkerült engem. És mégis, úgy éreztem, hogy túlélhetem. Óvatos voltam, éreztem a fájdalmat - a fájó veszteséget ami a mellkasomból sugárzott, miközben a seb roncshullámai végigszaladtak a végtagjaimon és a fejemen keresztül - de ez kezelhető volt. Át tudtam vészelni.
Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír. Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik: "Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye." Azért mondjuk, hogy "kiszökött" a könny a szemünkből, mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából.
Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg.
Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj
A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom, a mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le, az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom, feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk, elhessegetjük, felvállaljuk, letagadjuk, de néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta. -
Barátság idézetek
Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.
Barátság csak gyakorlatilag jöhet létre, gyakorlatilag válhatik tartóssá. Vonzalom, sőt szeretet a barátságot egyáltalán nem segíti elő. Az igazi, tevékeny, termékeny barátság abban áll, hogy életünk folyamán egymással lépést tartunk, kölcsönösen helyeseljük egymás céljait és így folytatjuk együtt utunkat tántoríthatatlanul, bármily eltérő is különben életünk és gondolkodásunk módja.
Ha barátod vagyok - érints meg. Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés. Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz. Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok.
Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél
Mert kell valaki, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad! Ennyi az egész.
De ez - eltéphetetlen.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá. Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Néha az életben,te találsz egy különleges barátot.
Valaki,aki megváltoztatja az életed,azáltal,hacsak része vagy annak.
Valaki,aki megnevettet addig amíg nem bírod abbahagyni.
Valaki akai meggyőz arról,hogy merre is menj tovább.
"Szeretni semmi.
Ha szeretnek,az már valami.
Ha szeretsz ,és viszont szeretnek az a minden.
Ott leszek melletetted én ,mindig meglásd!
Egy igaz barát hű marad egy életen át, a tejben,a vajban,a trében,a hajban.
