Blog 56
Ez a mesés' oldalam....a másik a firkász, ha valaki még nem vette volna észre 
-
Kitalálod?
Találd ki!
Szimatol és futva liheg
Macskát kerget, csontért remeg.
Megugatja még a Holdat,
Imádja, ha rácsaholhat.
(Kutya)
Ravaszkásan, hízelegve
Settenkedik mindig egyre.
Szőrét borzolja egy egér,
De a tej is mindent megér.
(Macska)
Szürke piciny testű állat,
Macska előtt meg nem állhat.
Belerágcsál minden sajtba
Akkor is, ha az egy csapda.
(Egér) -
Óceán óvoda 5. rész
Ez a nap ráadásul, a visszaszámlálás kezdete volt, a már előre beharangozott, cet esküvőre. Óceán szerte erről tátogott a halnép apraja-nagyja. Még az ovisok is. Egy hét volt hátra, a nagy eseményig. Mona azon gondolkodott, hogy milyen halruhában jelenjen meg a cetpartyn. Természetesen nem akart lemaradni a többi hallány mögött, hisz ki tudja, lehet, hogy éppen ott tetszik meg majd valakinek, vagy neki valaki.
Megbeszélte barátnőivel, Lepény Hannával, és Bálna Borival, hogy együtt mennek el ruhát vásárolni, több halszem többet lát alapon. A Busa butikra gondoltak, mert ott az elegáns halbőrökből igen nagy választék volt mindig. A legkisebb mérettől a legnagyobbig. Még Bálna Bori is kedvére válogathat majd. Már előre örült a "halcsajos" programnak, mer remekül érezték magukat együtt. Igaz, tetemes összegű halpénztől szoktak ilyenkor megszabadulni, de lássuk be, nem túl gyakran rendeznek a cetek party-t, amire ráadásul még meghívót is kap egy olyan kis halacska, mint amilyen Mona is volt. Na igen! Vigyáznia is kell majd, hogy egyáltalán észrevegyék. Azért kell, valami különleges! Hatalmas fejfájást okozott neki az ajándék is, mert ilyenkor illik valamit vinnie, de mi legyen az? Aminek egy CET-PÁR örülne?
Fogós, halas kérdés volt. Abban állapodtak meg a barátnők, hogy mindhárman gondolkodnak rajta, és majd vásárlásnál összedugják a fejüket, és közösen kitalálják, mi legyen a meglepetés-ajándék. Azt azonban Mona már előre tudta, hogy nem lesz egyszerű! Mert ugye, ha csak a cetek méretét veszzük, már akkor is behatárolt az ötlet. Igaz, van egy hatalmas Cet-Áruház, az Óceán legmélyén, s ha más nem jut eszükbe, akkor ellátogatnak oda. Mona bizony kicsit szétszórt volt az oviban. Az öreg tintahal meg is jegyezte: " Csak nem szerelmes vagy Mona?" - és egy hatalmas légbuborékot engedett ki a száján. Mona egészen a farka végéig pirult.
- " Ááááááááá " - tátotta nagyra a száját, és zavarában, cikk - cakkban körbeúszta a korall keret. A vén tintahal azonban tovább eregette a buborékokat, és dülledt szemekkel bámulta Monát.
Mona sürgősen talált magának elfoglaltságot, hogy ne kelljen az öreggel társalognia. Kapóra jött a Rák Robi és Teknős Peti összeakaszkodása a homokban. Gyorsan odaúszott hozzájuk és szétválasztotta őket. Aztán már csak akkor látta az öreget, amikor elköszönt tőle. Tinta Matyi elkísérte egy darabon, aztán szétváltak útjaik a Varangy - büfénél. Mona amint hazaért, előkereste a nemrég vásárolt haltrendi - magazin legújabb számait, és lapozgatni kezdte.
Ötleteket keresett!........ Az egyik oldalon, látott egy hirdetést. Ez az! Megvan! Nézegette,- nézegette, és elképzelte magát, egy a képen lévő ékszerrel " a szájában. Ez elég feltünő lenne - gondolta magában, és elmosolyodott. De vajon, mit szólnának hozzá? Mármint az ismerősei és a barátai? Hm?. . .Aztán, tovább lapozott. . Esetleg egy ilyen cipő, farokuszonyra variálva. Vagy inkább csizma? Ebben az aranyhal tetszett neki igazán, mert a cipő sarkában úszott.
- Nem lehetne csak az aranyhal csizma nélkül? Egy mini akváriumban, gondolta. De akkor meg minek is? - és elnevette magát. Egy isteni, testhez simuló, aranyszínű, hosszú halprincessz, egy gyönyörűséges farokuszonymasnival, s hozzá, egy vizililiomokból szőtt, leheletfinom stóla.
Megdobbant a szíve! Ha ez az enyém, lehetne! Gyorsan megnézte, hogy van - e valami utalás arra,hogy hol készült ez a ruha, vagy megvásárolható - e egyáltalán. . . de sajnos, semmi információt ezzel kapcsolatosan nem talált. Nem baj, - gondolta magában. Talán Rák Robi anyukája, ha megkéri - meg tudná csinálni, vagy leglalábbis, valami hasonlót varrna neki. Ezt el is döntötte, és már tudta, hogy másnap, a legfontosabb dolga lesz, a ruhához való anyagot nézni. Ha máshol nem is, de a Cet Plázában biztosan kapni fog. Boldogan úszkált az ágya fölött még kicsit, s aztán, nyugovóra tért. . . . . .s úgy elaludt, mint egy poronty. Sellőlányokkal kergetődzött álmában, gyönyörűséges ruhákban. Sellőlány,Fátyolszárny,Habkönnyű szivárvány...
Igaz lehet majd az álmod,
Kergetőzz csak majd meglátod!
Szélsebesen ússz,
hallgasd a dallamot,
mi álomba ringat,
ha hagyod...
Felemel az égig,
S le a hűs,
tengerkékig...
Álmodj csak, kicsi Mona!
Ha hiszitek, ha nem, másnap, ahogy felébredt Mona, - élénken emlékezett az álmára - ezért uszonya alá csapta a magazint, és szélsebesen elment a Rák rezidenciára, hogy megmutassa, mit szeretne.
...folyt. köv... -
Óceán óvoda 4. rész
Kikukucskáltak, és egy óriás meztelen csiganőcit láttak. Legalábbis ahhoz hasonló volt, csak nem volt olyan szép, színes a bőre, mint például Csigabinak, vagy a többi ismerősüknek. De az biztos, hogy hatalmas példány volt. És ami még különleges látvány, hogy a feje igen szőrös volt. Mona nem tudta ezt mire vélni, csak bámulta. Hogy ez milyen félelmetes! - gondolta magában. Biztosan valami egyszerű példány, azért nem színes, vitatták meg Matyival, aki egyetértett vele.
Zongorázni, akarom mondani, úszni lehet a különbséget kettőjük között nem?! Egészen csúnya ez az óriáscsiganőci nem? Kérdezte Mona Matyit. Még uszonyai, sincsenek! Nem is tudom, hogy akkor hogyan úszik a vízben? Hát, ez egy jó kérdés. Miközben bámulták a meztelen lényt, egy delfinraj húzott el mellettük, ugrándozva, ficánkolva, csacsogva és nevetve. Az egyik odaúszott hozzájuk és megbökte orrával őket. Viccnek szánta, de Mona majdnem hanyatt esett. Az ő méreteihez képest, azért a delfin kicsit nagyobb volt, de kedves és aranyos, úgyhogy nem haragudott rá! A delfinek valóban nagyon okosak, intelligensek, kecsesek, nagyon szépek, és rettentően vidámak. Mona mindig is csodálta őket, sőt már az is megfordult a fejében, hogy mi lett volna, ha ő is delfinnek születik. . . .Nagyon könnyen tanulnak, és alkalmazkodnak. HA AKARNAK! És ez nagyon fontos! Mindig pontosan tudják, hogy mit szeretnének és mit nem. Ezért is lehetnek egyenrangú társai a szárazföldi kétlábúaknak, még ha nem is beszélnek. Miért? Az emberek tudnak delfinül? Nahát akkor?!Most is csupa vidámság volt az egész csapat! Jókedvük átragadt Tintahal Matyira és Monára is. Azonnal kergetődzni kezdtek a vendég delfinnel, akit, mint kiderült, Delfinának hívtak. Néha csalt egy kicsit, mert látta, hogy Monáék nem bírják tartani vele az iramot. Ez is, alaptulajdonsága a delfineknek. A segítőkészség. Azonnal észreveszik, ha náluknál gyengébb, bátortalanabb valaki, vagy netán beteg, és a segítségére sietnek.
Delfin. . . .
óceán nemes ékszere a delfin.
Testük csillogó, ezüst szín.
Miért pont a vízben élnek?
Mert a földön van az emberélet!
Legyűrni egymást nem okos dolog,
A delfinfaj ezért nem itt honos.
Makacs fajtája az embernek,
nálánál okosabbat, nem tűr meg.
Ezért jobb, ha távolról tisztelik
egymást kölcsönösen,
hogy mikor segítség kell,
arra mindkét fél kész legyen!
Így van béke hal és ember között,
Hogy a delfin, a tengerbe költözött.
Bolondoztak együtt egy kis ideig, aztán a delfina a társai hívására egyetlen csobbanással eltűnt a szemük elől. Eléggé elmúlt már a délután, így elindultak Matyival visszafelé. Mikor megérkeztek, Matyi szégyenlősen elővett valamit pikkelye alól. Egy csodálatos tengeri csillag volt! Aztán előhúzta, a képet is.
Ezt Ő rajzolta Monáról, és most szégyenlősen adta oda neki. Mona meghatódott. Ránézett Matyira és rögtön tudta, hogy nem csupán baráti érzelmeket táplál iránta. De úgy gondolta jobb, ha nem veszi ezt észre. Cuppanós puszit nyomott az orrára és mosolyogva megköszönte a kedvességét. Bebújt a viaszrózsa bokor sűrű levelei közé, amik bezárultak mögötte. Letette az ágyra a csillagot és gyönyörködött benne. A képet pedig pont szemben a fekvőhelyével, egy korall falra akasztotta. Így ni! Pompásan nézett ki. Jó nap volt ez a mai - gondolta s átöltözött az éjszakai pikkelyeibe, és lelassult, majd megállt a viaszrózsa fölött. . . Az álom az mindig úgy jó, ha lepkeszárnyon érkezik, vagyis könnyen. Mindenkinek könnyű álmot adjon az ég, vagy az, akiben, vagy amiben hisz...
..............................
Nos, azt hiszem, neki nem annyira lesz könnyű az álma, így első látásra, de azt mindannyian tudjuk, hogy a REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA! Mona már az álom mezsgyéjén lépeget előre, és érdekes módon, először mindig egy csodálatos látvány tárul a szeme elé, mielőtt bármi is történne.
Bár Mona ezt nem tudja, de egy hófehér, arab telivér megy felé, határozott léptekkel. Vajon ez mit jelenthet számára? Mert, hogy ez nem véletlen, az, biztos! Lássuk csak! A fehér ló, az már önmagában is jelent valamit. Az meg, hogy ráadásul arab telivér, pláne! Lovag a láthatáron, és nem is akármilyen, vagyis jó családból való. Talán mégsem véletlen, hogy akkor este, az a bizonyos charme-os, halfiú és barátai, éppen Mona orra előtt úszott ugye? Hát nem bizony! Ugyanis véletlenek azok nincsenek. Maximum mi nem tudunk dolgokról, de attól még az, ami megtörténik, egyáltalán nem véletlen. Így van ez Monával is!
Az teljesen nyilvánvaló, hogy az ismeretlen haldaliával még találkozni fog, de hogy hol és mikor, az egy elég homályos kép még a képzeletében. És most nem is ez a fontos, hanem az, hogy ha már álmában is vele foglalkozik, akkor nemsokára történni is fog valami. Magától értetődően kezelte ezt a tényt Mona, és már nagyon várta az alkalmat. A világért sem mulasztott el semmi apróságot. Mindent és mindenkit megbámult, akit, vagy amit látott. Sosem lehet tudni alapon. . . . . . . . Még azon a képtelen ötleten is elgondolkozott, hogy vajon az aranyhalfinak tetszett volna- e az a vízparti, meztelen csigaféle kétlábú, ( egy női ember!), aki a homokban hevert.. Remélte, hogy ő maga, talán inkább megdobogtatná délceg halvitéze szívét!
Végezte a napi munkáját az oviban, ahogyan mások is. Naponta jártak ki kirándulni a kicsikkel és a vénséges tintahallal. Nagyon népszerű volt, a parti útvonal. Mert érdekes és izgalmas dolgokat láttak, és élhettek át.
Például minden útjuk alkalmával összeakadtak a szárazföldi kétlábúval búvárként, na meg persze a szárazföldi négylábúak is igyekeztek lépést, akarom mondani tempót tartani a gazdáikkal, és bizony csúful néztek ki, ahogy a búvárruhában feszítettek odalenn. . . .
De itt, a víz alatt, csak a halak mulattak rajtuk, azt meg ők nem látták Mona igen élvezte ezeket a négylábú pancsereket - ahogy ő nevezte őket, és tulajdonképpen hálás volt nekik, mert a piciny halhad sokat tanult belőlük, a látványukból a viselkedésükből. . .stb.....
...folyt. köv... -
Óceán óvoda 3. rész..
Esőre ébredt Mona. Sötét homályban tapogatódzott ki az ágyából. Vicces, arra gondolt, hogy elázik. Persze a vízben is el lehet ázni! Najó, ez csak egy csavart gondolat volt. Szóval, amikor a víz felett eső van, beborul az ég, akkor lent is sötétebb van. A sok-sok esőcsepp meg , csak kopog, kopog. . . Mona arra gondolt, hogy esetleg vízifónon értesíti az öreget, hogy kivenne egy szabadnapot. Ilyenkor úgy sincsenek sokan az oviban. Inkább otthon maradnak. Mert az összes többi óvodától eltérően, az óceán ovi nem kötelező! Ez szabadon választott, akarja - e valaki ott tölteni a napját vidám társaságban, felügyelettel, akar- e az öreg Tintahal előadásai révén okosodni, vagy sem. Többnyire persze igen! Arra igazán nem panaszkodhatott sem Mona, sem pedig Tintahal papa, hogy kevés halporonty látogatná az ovi korallkertjét! Ezen felbuzdulva, keresni kezdte a vízifonját. De hová is tette? Addig kutatott, amíg előkerült végre a rózsapárnája alól Csinos kis darab volt. Kinyitotta, mint a kagylót szokás, és uszonyával bepötyögte a számot. Három búgás és két bugyborékolás után, Tinta Matyi tátogott bele a készülékbe. Mona elmondta neki, mit szeretne, és kérte, mondja meg az öregnek. Ha bármi probléma lenne, tátogjanak vissza, s ezzel elbúcsúzott Matyitól
Arra gondolt, hogy kicsit csinosítgatja otthonát, esetleg átrendezi a viaszrózsa leveleit, hogy más irányba álljanak, és készít magának egy finom, ebédet. Valami diétásat. Hal diétásat. Még az is lehet, hogy elsiklik egy moszatpusziért, ami köztudottan, egy nagyon finom zöldséges süti volt. A Varangyhal büfében lehetett kapni mindig frissen. Eszébe jutott a szöveg, amivel reklámozza ezt a valóban nagyon finom sütit Varangymama
Moszatpuszi, nincs benn husi!
Ez egy zöldséges szusi,
fenséges ízekkel, ne gondolkozz
hát, VIDD EL!
Mosolygott rajta, és már el is döntötte, hogy hallgat a hívó szóra, és ismét megkóstolja! Varangymama, ahogy a büfé bejáratában tornyosul, kedves püpp. . püpp. .hangokkal invitálja befelé az arra járókat!
Kicsit összekuszálta a viaszrózsa leveleket maga alatt, és a sárga pikkelyes ruhájába bújt. Megnézte a víztükörben elég csinos- e, és máris kibukkant, a levelek mögül.
Teknőcibe ütközött, aki olyan közel volt, hogy épp az orrához ért. Félelmetes volt ilyen távolságból. Ezt mindjárt meg is mondta neki Mona. Teknőci elnézést kért, de éppen kopogni akart, amikor Mona kijött. Ezért találták magukat ilyen orr közelben. Szerencséje volt, hogy még otthon érte Monát, mert éppen azért jött, hogy megkérje, rendeljen másnapra az ovinak a tízórai mellé, egy kis moszat puszit, és hínár pogácsát. Végül is úgy döntöttek, hogy együtt mennek el Varangymamához és intézik el a dolgot. Majd Teknőci rányomja uszonyát a megrendelésre, Mona meg elhozza. Teknőci, hogy mielőbb Monához érjen, felvette a gyorsjáróját, amiben elég furcsán festett. Mona el is mosolyodott rajta. Szóval eliramodtak a moszatpusziért, majd miután megbeszélték, hogy másnap reggel mennek érte, mindketten, - elköszöntek egymástól.
Mona még leült egy sós kristáyvízre lótusz - szirmokkal. Ahogy ott evezett egy helyben, s kortyolgatta az ásványvizet, Harcsabi és Csikó Csilla köszönt rá. Csatlakoztak hozzá egy kis beszélgetésre. Apró kis kerek buborékokat eregetve szájukból, egymás tátogásába vágva, mesélték a legújabb vízi pletykákat. Jókat nevetgéltek, s Mona már örült, hogy eszébe jutott a moszatpuszi. Különben most otthon ülhetne, és unatkozhatna. Ahogy telt az idő, úgy kezdtek áttörni a víz felszínén a sugarak, erősödött a fény, és lassan kisütött a nap is. Máris jobb kedvre derült mindenki. Mona el is határozta, hogy kirándul egy kicsit a part környékén, ahol a minap voltak az ovisokkal. Rengeteg mindent látott és nagyon izgatta a sok ismeretlen újdonság.
Kihörpintette hát italát, oda adta a halpénzt Varangymamának, és elindult. Szinte majdnem azonnal Tintahal Matyiba ütközött, aki felajánlotta neki, hogy elkíséri. Elegáns volt Matyi, és boldogan ment Monával. Együtt úsztak egy darabig, majd Mona elcikázott Matyi mellől. Kissé előreszaladt, majd hirtelen visszafordulva, ismét Matyi mellé siklott. A sáskarák kíváncsian nézte ezt a különös fogócskát. Az egyik sziklahasadékból a nyálkáshal úgy meredt rájuk,mint valami ufóhal. A szemei kékesen világítottak. Monáék meglódultak a láttán, és közeledtek a parthoz.
Fura látvány tárult a szemük elé. Cápandúr ékeskedett egy új szerelésben. Megpróbálta az embereket utánozni. De nem valami jól sikerült neki. A sznoris ruhában nem kapott elég oxigént, hisz neki volt saját kopoltyúja, a lándzsa meg állandóan kiesett az uszonyából, merthogy azzal irányította magát. A hátsó uszonyai meg állandóan összeakadtak a műuszony cipőben. Vicces figura volt! Ez nem túl jó hír Monának és Matyinak, mert elérték ők is, a CÁPAÖVEZETET! Most már, óvatosabbnak kellett lenniük! Nem lehet kellemes, egy ilyen szájban végezni! Még akkor sem, ha a mosolya ilyen " megnyerő "! Nem árt ilyenkor, a szemébe is nézni. Ez, egészen gonosz tekintetű volt, úgyhogy nem volt érdemes vele uszonyt húzni!
Így gondolták ezt kis barátaink is, és nagyon gyorsan odébb álltak. Egészen közel merészkedtek a parthoz, ahonnan már a parti sürgést-forgást is láthatták, de persze őket senki sem..... -
Óceán óvoda 2. rész
Mert bizony a halak is szeretnek enni, úgy, mint mindenki más! Mona lemondott a saját részéről, átengedte a Lamantin bébinek, mivel láthatóan, az ő gyomra elbírt volna még egy-két adagot. Nem is baj, -gondolta magában. Úgyis fogynom kell egy kicsit, hogy az új pikkelyruhám fel tudjam venni. Márpedig abban akart a jeles reggelin megjelenni, mert ugye sohasem tudhatjuk. . . A tízórai után, Tinta Matyi megkérte a trombita halat, hogy trombitálja össze a csapatot a szokásos kiránduláshoz. Szépen egybegyűlt izgatottan a porontyhad, és el is indultak. Elég nagy térben mozogtak, úgyhogy minden figyelmére szüksége volt az öregnek és Monának, hogy szemmel tartsa a társaságot. A séta során, kicsit közelebb merészkedtek a parthoz, mint addig. Tintahal papa meg akarta mutatni az embereket is a kis csapatnak, mert nem árt, ha tudják, kikkel állnak ill. úsznak szemben. Hát, ahogy a parthoz értek, különös látvány tárult a szemük elé. Egy számukra ismeretlen lény úszott a vízben, és reménytelen küzdelmet vívott önmagával, hogy utolérjen egy kis halacskát. Az egész halóvoda szélesen vigyorgott a látványon. Vajon mi lehet ez? - találgatták. Aztán a rangidős Tintahal papa kibökte: azt hiszem, ez valami szárazföldi szőrös állat, aki ráadásul még a vizet sem kedveli, de nem tud ellenállni a torkosságának, ezért néha olyasmivel próbálkozik, ami nyilvánvalóan nem fog neki sikerülni. Mint ahogy ez a mostani akciója sem - tátogta mosolyogva.
Mintha már láttam volna hasonlót a parton sétálgatni, emberek társaságában - tette hozzá. Ők ugyan nem tudták, de természetesen egy macska próbált halászni a zavarosban! Miután ez az ügyetlen szőrös sikeresen kikecmergett a vízből, mielőtt megfulladt volna, máris más kötötte le a figyelmüket. A parton sirály etetés volt. A sirályokat jól ismerték, hisz állandóan ott köröztek a víz felszíne fölött várva, a vigyázatlanul felbukkanó halfejeket. Éles csőrükkel, azonnal lecsaptak rájuk. Legalább annyira veszélyesek voltak, mint az emberek. És lám! Mély egyetértésben is voltak egymással. Néha potyáztak náluk, mint éppen most is. Mindegy mivel, csak tele legyen a gyomruk címszóval, csapatosan követelték a falatokat a mólon állótól.
Mozgalmas és igen érdekes délutánjuk volt, mert még abban a különös élményben is részük volt, hogy egy igazán nagy testű, szintén szárazföldi állat, bár még ennek kis példányát is láthatták, lubickolni a vízben!Ő a TROMBITA HALHOZ HASONLÓ NEVŰ, az ormánya miatt! A TROMBITA ORMÁNYÚ ELEFÁNTKA.Ugye, hogy van némi rokonság közöttük? Hogy nem is hasonlítanak egymásra? Hát nem! De a nevükben igen, és ez éppen elég. És ez még mind semmi!
Hogy ezek a delfinek is mire nem képesek!Hagyják ezt a másik szőrős szárazföldi lényt abban a hitben csapkodni maguk körül, hogy netán lépést . . . izé, akarom mondani tempót tarthat velük! Pedig ha ez a szőrösen igyekvő tudná, hogy mit tudnak a delfinek!!!- bizony igen elszégyellné magát már azért is, hogy melléjük kalimpált. Szóval ez az emberek másik kedvence, és kutyának hívják. Nem is annyira beképzelt mi? Amikor Tintahal papa jelt adott, hogy indulni kell vissza most már, alig tudta összeszedni őket. Még nagyon nem akartak visszamenni. Itt annyi érdekes dolog, van, a partnál! Igen, de nagyon veszélyes, - figyelmeztette őket az öreg, és Mona is némán bólogatott rá. Így hát, kicsit kelletlenül, de hazafelé vették az irányt. Szörnyű cikázások közepette, versenyt úszva siklottak a vízben. Mona is alig tudta követni őket. Néha felbukkantak a víz felszínén, és még egy pillantást vetettek a partra, ahol olyan szórakoztatóan, remek napjuk volt.
Ahogy távolodtak egyre a szárazföldtől, már ismét a tenger volt az otthonuk. Egy pillanat alatt elfelejtették a part csábításait. Egy darabig kísérte őket néhány sirály, de amikor látták, hogy itt nem lesz zsákmány, elmaradtak.
Mona tele élményekkel, és fáradtan ért haza. Megfürdette pikkelyeit és szemét, megnézte magát a víztükörben, ahogy minden reggel és este, - majd nyugovóra tért. Szelíden ringatták álomba a hullámok, mélyen elaludt, és az aranyhallal álmodott megint:
Hal párommal boldog leszek,
lesz tőle sok hal kisgyerek.
Szívem hevesen dobog,
ha erre gondolok.
Bárcsak Ő is így érezne
s holnap reggel, észrevenne.
Nem bánnám, ha csókot kérne,
Visszaadnám pikkelyére.
Rácuppannék ajkaira,
Lágyan keringőznénk vele,
uszonyomat oda adnám
Hátralévő életemre.
...folytatás... -
Én vagyok a...
Én vagyok a Misi...
Macskának még kicsi.
De majd én is nagy leszek,
hogyha jó sokat eszek! -
A macska lelkére beszélésem….
Macskafilozófia:
„Legjobb, amit ma megtehetsz
Addig egyél, amíg ehetsz!’
És az én filozófiám:
Tömd tele az üres bendőd,
De ne kelljen hívni ment!
Ne légy irigy, hagyj egy kicsit!
Hátha erre jár egy éhes,
Korgó gyomrú és oly édes
Puha szőrű pici cica.
Tudod, jólesne egy falat
Ami éppen tőled maradt:
Üres, horpadt pocakjába.
Maradjon hát még a tálba!
Emlékezz egy kismacskára
Aki télen talált ide…
Éhes volt és fázott nagyon
Majd megfagyott kint a havon.
Milyen jólesett a falat
Akkor ott, az ablak alatt!
Aztán meg a meleg kuckó…
Otthonra lelt a kis lurkó.
Talán emlékszel, hogy ki volt?
Te bizony, te beste macska!
De már szép vagy, nagyobbacska!
Látom érted, mit szeretnék…
Jöjjön hát akkor a Vendég!
2011. 09. 17. -
A 'kis' torkos...
Nahát, ejnye!:Így a bálna.
Mit kapok ma vacsorára?
Kérdezi a bálna párja.
Simabőrű óriás cetem
Saláta lesz, sok: Kedvesem.
Nosza adj hát egy-két tonnát
S ennék még egy csokitortát.
Bámul rája bálna párja:
Megőrültél? Szívem drága.
Honnan vegyek csokitortát,
Cukrászda már régen bezárt.
Sütni én meg most nem tudok,
Vízitűzhelyünk nincs, tudod!
Szomorúan néz a bálna:
Pedig ő még csak zabálna.
Benézett a bálnaspájzba:
S kolbászt csent még vacsorára.
-
Miből van?...
Lóból van a ló
Ez tudnivaló!
És a macska
Az a csacska?
Vagy a csirke,
Nagyobbacska!
A kutya meg kutyából
Érthető ez magától!
Az egér is PONT abból van, mi a neve.
Nem véletlen ez a mese.
Találd ki hát, hogy a rigó, vagy a fecske
Abból van-e mint a kecske?
De vigyázz, jól gondold meg
Mit válaszolsz!
Fontold meg, hogy hogyan hívják
Aztán döntsd el, miből van a
Hogyishívják????!! -
Számoljunk!
Számolj tízig kisokos!
Kezdd az eggyel,
de PONT most!
Aztán mondd, hogy
kettő, három!
Ez most az én kívánságom.
Jöhet a négy, meg az öt.
Rajzolj ennyi ördögöt!
A hatos a hét előtt van
számolj csak így,
szép nyugodtan.
Végre itt a nyolcas is!
Tudtad, hogy egy kis hamis?
Alul felül fel van fújva
dereka meg szűkre húzva!
És már itt a kilences.
Adj még hozzá, s tízes lesz!
Na és mennyit tudod-e?
Te kis butus éppen egyet!
Meg még egyet tizenegynek.
Végül tizenegy meg egy az
pont egy tucat kiskomám!
Más néven, csak tizenkettő:
S itt a vége, itt biz'ám!
2011. 07. 24.
Kérjük, várj...
