Tovább a Netlogra

másodperc van hátra
festeszet profiloldala

festeszet

- 66 éves, Budapest, Magyarország
22 rajongók - 1.790 látogatók

Blog / Az eleven textil - kortárs magyar textilművészet, 70-es

2010. február 12., péntek 08:18

"... Azt hiszem, ismeretlen jelenség a kultúrtörténetben, hogy művészeti ág csak úgy varázsszóra megújuljon….A művészettörténet a lassú átmeneteket ismeri: a magyar textil 1968-as metamorfózisa kivétel volt, csoda” (In: Frank János: Az eleven textil. Corvina Kiadó, 1980)

A textil, funkcióját tekintve, hosszú időn keresztül másodlagos szerepet töltött be, „lakásdíszként” vagy ritkábban középületek utólagos reprezentatív tárgyaként szerepelt. A korábbi századok falkárpit kultusza értelmét vesztette, valójában elhagyható „luxusként” vegetált. A hatvanas évek elején világszerte megnőtt az érdeklődés az önmagát megújító textilművészet iránt (komoly szakmai figyelem kísérte a Lausanne-ban és Lodz-ban rendezett textilbiennálékat). Az egyik, legkézenfekvőbb szemléleti váltás a tértextil ideája volt, melynek értelmében a tértextil mint független művészeti tárgy, megváltoztatja az őt körülvevő teret Magyarországon a hatvanas végén színre lépett egy új iparművész generáció, szakmai, technikai felkészültségük a hagyományoknak megfelelő volt, ám nem kívánták a kitaposott ösvényeket járni. Az áttörést 1968. szeptemberében az Ernst Múzeumban megnyílt a „Textil falikép 68” című kiállítás jelentette. A tárlat revelációként hatott, s a művészek állandó bemutatkozási lehetőséget kerestek. A helyet a szombathelyi Savária Múzeumban találták meg - és 1970-ben megnyílt az I. Fal- és Tértextil Biennále. A kiállítás célja a textil síkból való kilépésének, a tér meghódításának prenzentálása volt, s annak az igénynek a jelzése, hogy a textilt építészeti térformáló alkotásnak tekintsék. A funkcióbeli szemléletváltásra való igény elég féloldalasan valósult meg: a textilművészek ugyan létrehoztak olyan munkákat, melyek alkalmasak voltak erre, igény viszont nemigen mutatkozott. Ezért az egész mozgalom - már a kezdet kezdetén - a kiállítótermi megjelenésre koncentrált. Természeten ez akkor korántsem tűnt mellékvágánynak,mivel szakmai és közönségsikert produkált.

1973-ban a textilipar és a Savaria Múzeum közös kezdeményezésére az ipari textiltervezés is biennálét kapott, majd két évvel később, megnyílt a „Magyar Miniatűr Textilek Kiállítása” is. Szombathelyen. 1975-ben a miniatűr textil kiállítással egy új műfaj született - minden pszichológiai gát átszakadt, mivel kis méret miatt még kisebb volt az anyagi és presztízs kockázat. A kicsiny méretben szinte csak textilplasztika született, s az új műfajban senkit nem kötött - akár tudattalanul is - a konvenció. A IV. Fal- és Tértextil Biennále sikere a kőszegi Zwinger kiállítások elindítását eredményezte. 1976-tól az előző biennále díjnyerteseinek munkáiból, hommage-ként, önálló kamara-kiállításokat rendeztek (1976-ban Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit tárlatait, következő alkalommal Gecser Lujza kiállítását).

Az indulás, s a következő néhány esztendő magán viselte „aranykor” összes jellemzőjét. A textilművészet sikerét annak is köszönhette, hogy alkotói voltaképpen kézművesek, kapcsolatuk az anyaggal elsődleges, s csaknem olyan szoros, mint a reneszánsz, a szecesszió vagy a Bauhaus művészeié volt. Például Szenes Zsuzsa a gyapjúhímzés technikájával olyan tárgyakat, tárgyértelmezéseket hozott létre, ahol a művek új, átlényegített, konceptuális szférába emelkedő alkotásokká váltak. Lovas Ilona munkája a megformálás technikáját tekintve textil. Alapanyagai - ablakkeret, damil, üvegszál, fémlánc - már kevésbé. De a mű, egy-egy kisablak beszőve „angyalhaj-pókháló” függönnyel, feltétlenül felidéz egy alapvető textilélményt, a függöny-ablak szituációt.

A Savaria Múzeum javaslatára 1975-ben létrejött a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, amely célul tűzte ki, hogy kísérleti és kutatási lehetőséget biztosít a textilművészet számára. Hamarosan érzékelhetővé vált, hogy a műveket már csak a készítésükhöz használt anyagok kötik az iparművészethez, a kérdések felvetése-megoldása már kifejezetten a képzőművészet felé haladt. Ezekben az években – átmenetileg - a gobelin művészetnek is sikerült kitörnie a „leszövött festmény” műfajtalan köréből. A hetvenes évek új textiles mozgalmának szellemi eredményei - tudatosan vagy öntudatlanul -, de mindenesetre beépültek a kárpitművészetbe is. Az új szellemű gobelinesek előretörése 1980-ban vált egyértelművé: ekkor mutatta be Péreli Zsuzsa „Amnézia” című kétoldalas gobelinjét, Polgár Rózsa „Takaró 1945-ből”című szövött plasztikáját, Nagy Judit a „Szövés = életmód” című konceptuális alkotását.

A hetvenes évek végére kiderült, hogy a tértextil önálló műalkotásként, „textilszoborként” történő értelmezése azok számára, akik arról döntöttek, hogy mi kerüljön közterekben, nem történt meg. Így azután a következő években a textilkiállítások nyelvi- és szellemi játékokká váltak. 1977 és 1984 között „Textil textil nélkül”, „Textil a textil után”, „Eleven textil” címen nyíltak kiállítások, de ezek már nem rendelkeztek azzal az „erő”-vel, mint a korábbiak


Szólj hozzá!

Be kell jelentkezned, ha megjegyzést szeretnéd írni. Ha még nincs fiókod, regisztrálj most!
Értékelésed: 0
nincs értékelés