Tovább a Netlogra

másodperc van hátra
festeszet profiloldala

festeszet

- 65 éves, Budapest, Magyarország
22 rajongók - 1.790 látogatók

Blog / Németalföldi festészet a 15-16. században

2012. február 15., szerda 07:08

A 15. században Európa leggazdagabb régiói Flandria és a környező németalföldi tartományok voltak – nagy valószínűséggel ezért alakult itt ki a korszak festészetének legfontosabb Alpokon túli centruma. A németalföldi festészet alapját az illuminált kódexek biztosították; elsősorban hercegi udvarokban készítették, s gyakran azok a mesteremberek művelték, akiket látványos ünnepségek rendezésével, öltözetek, zászlók tervezésével bíztak meg. A németalföldi festészet a burgundi hercegek udvarában élő művészek alkotásaiból fejlődött naggyá. A 14. század végén, a 15. század elején Berry herceg, Merész Fülöp, majd Jó Fülöp voltak a nagy mecénások. Berry herceg udvarában dolgozott a három Németalföldről érkezett miniatűrfestő - Hermann, Pol, és Jan Limbourg. Az 1430-as években stílusváltás történt, az ábrázoló művészetek "lágy stílusa" helyett egy "kemény stílust" vált népszerűvé. Ez a realisztikus, egyéni megjelenítésre törekedett és az új technika, az olajfestés alkalmazásával magas színvonalú stílust teremtettek. Legjelentősebb művészek: a Van Eyck testvérek, Robert Campin, Rogier van der Weyden, Petrus Christus, Dierick Bouts, Konrad Witz, Hugo van der Goes és Hans Memling voltak.

A 16. században Habsburg Károlyt először 1516-ban Spanyolország királyává koronázták, 1519-től német király, majd 1530-tól, egészen haláláig 1558- német–római császár volt. Ő volt az utolsó uralkodó, aki német-római császári címét megpróbálta felhasználni az európai hegemónia megszerzéséhez. Birodalmának németalföldi része tizenhét tartományból állt, Antwerpen és Brugge Európa legfontosabb kereskedelmi városai közé tartoztak. Bár gazdaságilag fejlettek voltak, mégis a teljes kuszasága jellemezte: nemesek a nemesek ellen, céhek a nincstelenek ellen harcoltak, s emellett kirobbant a felkelés a spanyol uralom ellen, amely hosszú ideig tartott és rengeteg anyagi és véráldozattal járt.
Németalföld sokféle konfliktussal volt terhelt: egyrészt nyitott volt a humanista eszmék előtt: Rotterdami Erasmus (1436 – 1536) az egyház támogatásával tanult a Párizsi Egyetemen, amely akkor az újító eszmék egyik központja volt. Utána Bázelben dolgozott, először az antik kultúráról írt összefoglaló tanulmányt, majd a humanista szövegkritika elvei szerint átdolgozta a latin Újszövetséget, melyben igyekezett szétválasztani a hiteles szöveget és a korábbi kiadások pontatlanságaitól. Ugyanebben az időben viszont VIII. Ince pápa 1484-ben kiadott hírhedt bullájával megindult a boszorkányüldözés harmadik, legszörnyűbb hulláma, s Európa minden országában fellángoltak a máglyák. A 16. század fordulóján a festészetben felerősödött a tájábrázolás, történetek színhelyét, a természetet aprólékos részletességgel festették meg. (pl. Quinten Massys). A leghíresebb művészek Pieter Bruegel és Hieronymus Bosch voltak. Bosch festészete már a manierizmus korstílushoz tartozott.

Limbourg testvérek

A 15. században élő testvérek életéről kevés adat maradt fenn: Gelderland tartományból származtak, Párizsban ötvösmesterséget tanultak, s mivel ekkor Párizs a francia könyvfestészet központja volt, megismerték a gótikus miniatúrákat is. 1402-ben álltak be Berry herceg szolgálatába. Imádságos könyvet és kalendárium festettek számára. Ezekben megörökítették a királyi család és Berry herceg kastélyainak egykori kinézetét és a mindennapi tevékenységeket. A minatúrák láttán nehéz eldönteni, hogy mi a megragadóbb: az egykori élet hű megjelenítése, vagy a művészi tehetség, amely az akkori világnak emléket állítottak.

Limbourg testvérek: Les tres riches heures du Duc de Berry, 1412-16, Musée Condé, Chantilly

Van Eyck testvérek (Jan van Eyck (1390 körül – 1441) és Hubert van Eyck (ca. 1370-1426)

Mindketten III. (Jó) Fülöp (1396 –1467) Burgundia hercegének udvarában dolgoztak. 1420-ban, Joducus Vyt nevű gazdag genti polgártól kaptak megbízást a genti nagy szárnyas oltárkép elkészítésére, melyen több mint tíz évig dolgoztak. Az oltárkép fő részén, Isten bárányát és az élet forrását ábrázolták. Ezen az oltárképen alkalmazták először az olajfestés technikáját a valóság megjelenítéséhez. Az „Arnolfini házaspár” Giovanni Arnolfini olasz kereskedőt ábrázolja. A képen menyasszonya kezét fogja, miközben jobbját fölemelve mondja ki a házassági eskü ünnepélyes szavait.

Hubert és Jan van Eyck: The Ghent Altarpiece (wings open), 1432, Cathedral of St Bavo, Ghent

Robert Campin (c. 1375 – 1444)

korábban Flémalle mesterként tartották számon annak a három művének alapján, amelyek a Liège melletti Flémalle-i apátság részére készített. Művészete, éppúgy, mint Van Eycké, a burgundiai miniatúrák festészeti stílusán alapszik. Alkotásaira jellemző a részletező előadásmód, a realitás iránti érzék, a dús drapériák alkalmazása. A Pásztorok imádását ábrázoló képén az élet- és tájképnek már olyan egysége jött létre, amely az önálló táblakép festészet kialakulást jelzi.

Robert Campin: Annunciation, 1420s,Musées Royaux des Beaux-Arts, Brussels

Rogier van der Weyden (1399 – 1466)

Öt éven át Robert Campen műhelyében tanult, 1432-ben lett céhbeli mester. Több megbízást is kapott a burgundiai udvar kancellárjától, Nicolas Rolintól. A számra festett oltárkép baloldalán a megrendelő képmása újfajta érzékenységgel párosul: a kancellárt büszkén nyugodt tartásban jelenítette meg. Térképzésére a kései gótika mozgalmassága jellemző, de dekoratívabb, szenvedélyesebb, mint a korábbi festők művei. 1449-ben Itáliába utazott és egy évet töltött ott különböző városokban. Kései műve, a kölni Columba-templom számára készített „Királyok imádása” című oltárkép. Alakjainak megformálása és a lágyabb festőiség jelzi, hogy hatott rá az itáliai mesterek stílusa.


Rogier van der Weyden: Annunciation Triptych, c. 1440, Musée du Louvre, Paris

Petrus Christus (1400/1410 körül – c. 1472)

1444-ben lett bruggei polgár és itt élt haláláig. Másolta Jan van Eyck festményeit, ennek alapján sokáig tanítványának tartották. Datált képei 1446 és 1452 közötti évekből ismeretesek. Oltárképeire a megragadó emberábrázolás és a zsánerszerű részletezés a jellemző. Stílusának egyéni sajátosságai portréin mutatkoznak meg.

Petrus Christus: St Eligius in His Workshop, 1449, Metropolitan Museum of Art, New York

Dierick Bouts (c. 1415 – 1475)

Haarlemben született, korai képeinek visszafogott gazdag színezése és realizmusa, Rogier van der Weyden-nal való kapcsolatára utal. Egy ideig Brüsszelben élt, majd Leuvenbe költözött. Itt készítette egyik főművét, a Szent Péter templom kápolnájának triptichonját, melynek középső táblája az „Utolsó vacsorát” ábrázolja. 1464-ben megbízást kapott Leuven városától az „Utolsó ítélet” megfestésére. Weyden drámaiságával szemben inkább a nyugodt szemlélődés és a zárt téralakítás jellemzi a képet, szikár alakjai gesztusaikkal fejezik ki az érzelmeiket.

Dierick Bouts: The Last Supper, 1464-67, Sint-Pieterskerk, Leuven

Konrad Witz (c. 1400 – 1466)

Robert Campentől tanulta a mesterséget. 1434-44 között Bázelben élt, utána Genfbe költözött. Megmaradt maradt művei csak a 19. században kerültek elő, nagy részük a bázeli Szent Péter templom, tíz képből álló „Üdv Tükre”című oltárképhez tartozik. Festményeit a valóság megfigyelésének biztonsága, a plasztikus és monumentális emberábrázolás, a tömör előadásmód, a természet és a belső tér festői eszközökben gazdag megjelenítése jellemzi. Egyik legismertebb képe, a „Csodálatos halászat”, a bázeli Sz. Péter templom kolostora számára készített oltárkép középső festménye.

Konrad Witz:
The Miraculous Draught of Fishes, 1443-44, Musée d'Art et d'Histoire, Geneva

Hugo van der Goes (c. 1436-1482)

1467-ben lett a genti festőcéh tagja, majd 1474 és 1476 között annak dékánja volt. 1475-ben festette Tommaso Portinari, firenzei születésű bruggei bankár részére főművét, a hatalmas méretű Portinari-oltárképet, melyet a bankár a firenzei S Maria Nouva kórház temploma számára rendelt. Jézus születését derűs fényben ábrázolta, a főszereplők alakjait erős színekkel emelte ki az odasiető pásztorok nyers, faragatlan csoportjából.

Hugo van der Goes: Portinari Triptych, 1476-79, Galleria degli Uffizi, Florence

Hans Memling (c.1433 - 1494)

Rogier van der Weyden tanítványa volt, de hatott rá Dierick Bouts művészete is. Feljegyzések szerint, 1465-ben Brugge-ben telepedett le - és itt élt haláláig. Több festményt készített a XI. században alapított a Szent János ispotályos testvérek kórháza és kolostora számára. Késői munkáinak remeke a sokfigurás ereklyetartó szekrény, amely egy gótikus templom főhajójának mintegy hordozható változata. Az ötvösműveket idéző oromzatos, fiatornyokkal díszített láda oldalaira és tetejére Szent Orsolya legendáját festette.

Hans Memling: St John Altarpiece, 1474-79, Memlingmuseum, Sint-Janshospitaal, Bruges

Quinten Massys (1465/66 – 1530)

Először aranyművesnek tanult, feljegyzések szerint 1491-ben lett az antwerpeni festőcéh tagja. Nagyméretű oltárképein sokszor szerepeltetett divatos öltözékekbe bújtatott előkelő személyeket. Ő alakította ki a félalakos - többnyire szatirikus hangvételű - zsánerkép típust a németalföldi festészetben. Korának jelentős arcképfestője is volt, portréi az itáliai reneszánsz hatásáról tanúskodnak.

Quinten Massys: The Moneylender and his Wife, 1514, Musée du Louvre, Paris

(Elder) Pieter Bruegel (1525? – 1569)

festőcsaládból származott, de hosszú ideig egy antwerpeni művész műhelyében dolgozott előrajzolóként. 1551-ben több évre Itáliába utazott, Szicíliáig eljutott. Csodálta a reneszánsz művészek színhasználatát és nagyon sok képet festett Itáliában. 1563-ban Brüsszelbe költözött. Korai festményein apró figurák sűrű csoportja látható, keserűen pesszimista életérzését legjobban a „Bábel tornya” című képe érzékelteti: a hatalmas torony építését feleslegesen végző emberek, az emberi tevékenység gyakorta értelmetlen voltát példázza. A népéletből és a középkor-végi betegesen nyugtalan világból vett alakjait valószerű tájakba helyezte. Késői festményein a parasztvigasságokat ábrázolta, a táj háttérbe szorult, a tömegek mozgása vált meghatározóvá.

Pieter Bruegel: The Peasant Dance, c. 1567, Kunsthistorisches Museum, Vienna

Hieronymus Bosch (eredeti nevén Jeroen van Aken, c. 1450 -1516)

festőcsaládból származott - nagyapja, az apja és a testvérei is festők voltak. S'-Hertogenbosch, ahol született, a flamboyant stílusnak, a lángoló gótikának, egyik németalföldi központja volt. 1486-ban csatlakozott az Miasszonyunk testvér egyesülethez, melynek tagja közé tartozott Jó Fülöp, Habsburg Miksa és felesége, Burgundi Mária és Szép Fülöp is. A szervezet Németalföld papságának, nemességének és a városi előkelőségeknek legmagasabb köreivel tartott kapcsolatot. Bosch művészetének kétféle módon értelmezik a kutatók: jó néhányan moralistának tartják, aki maró kritikájú műveivel nemcsak a társadalom romlottságát ítélte el, hanem megmutatta, milyen könnyen válik az ember a gonosz martalékává. Képei tele vannak szimbólumokkal, amelyek általában egy-egy emberi gyengeséget jelentenek. Leghíresebb műve a „Gyönyörök kertje” című triptichon.


Hieronymus Bosch: Triptych of Garden of Earthly Delights, c. 1500, Museo del Prado, Madrid


Hozzászólások 1

Be kell jelentkezned, ha megjegyzést szeretnéd írni. Ha még nincs fiókod, regisztrálj most!

  • 69

    Leleksimogato 2012. augusztus 23.

    Gratulálok! Nagyon jó tanítványom voltál a képek felrakása terén. Annyira jó, hogy neked 12 képet sikerült föltöltened egy blogba. Én eddig úgy tapasztaltam, csak nyolcat lehet. Talán azért volt lehetséges, mert videót (négyet) nem használtál.
    Sok erőt és elszántságot kívánok neked a többi blogod illusztrálásában.
    Egy festészetről szóló blog igazán akkor éri el a célját, ha festményeket is mutat be az érdekes információk mellett. :) :) :)

Értékelésed: 0
értékelés: 10,0 (1 értékelés)