2009. március 8., vasárnap 09:59

Romhányi József író, költő, műfordító Nagytétényben született 1921. március 8-án.

Édesapja Reichenbach György szári körjegyző volt. A család eredetileg Vértesacsáról származik. Édesanyja, Czimbál Anna. Öten voltak testvérek, a születés sorrendjében: Dezső, Irén, Irma, György és József. A Romhányi nevet György és Dezső testvéreivel együtt vette fel. Bátyja, dr. Romhányi György híres orvoskutató volt.

A rímhányó Romhányiként emlegetett zseni pimasz éleslátásával szinte egyszerre mutatott rá emberi gyengeségeinkre és a magyar nyelv nagyszerűségére. Véleményét, intelmeit gyakran rajzfilmfigurák vagy kedves állatkák szájába adta, s bármily könyörtelen véleménnyel is bírt rólunk, nevettünk briliáns humorán.

Romhányi József eredetileg muzsikusnak készült. Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte, s életét végig is kísérte a muzsika, bár maga a szavak facsarásához is remekül értett. 1951-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol dramaturgként kezdett dolgozni. 1957-től visszatért a zene területére, ugyanis az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője lett. 1960-1962 között pedig a Magyar Televízió szórakoztató rovatának lett szintén művészeti vezető. 1962-től haláláig a Rádió Zenei Főosztályának dramaturgjaként dolgozott.

Évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló úgynevezett sanzonbizottságot, és ő írta meg több magyar opera szövegkönyvét is, valamint lefordított számos operalibrettót. Több komolyzenei műnek, így Sugár Rezső: Hunyadi c. oratóriumának (1953), Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond (1960) és Ránki György: Muzsikus Péter (1963) című operájának volt Romhányi József a szövegírója. Fordításai közé tartozik Gluck: Orfeusz, Rossini: Ory Grófja, Orff Az okos lány). S nem csak fordított, írt is. Számos operett- és kabaréműsor versei fűződnek nevéhez. S ami nevéhez fűződött, az már szinte azonos volt a sikerrel is. Verseit bájos, könnyed, intelligens humor lengi át, mi egyaránt szórakoztató a gyermekek s a felnőttek számára.
Bravúros verselési technikával szó- és rímjátékok ezreivel tűzdelte tele műveit, amiért országszerte rábiggyesztették a "Rímhányó" jelzőt. Játékos állatversei máig sokat idézett kedvencei a rádió és tv szórakoztató adásainak. Olyan közkedvelt televíziós animációs filmeknek írta a szövegét, mint pl. a Mézga Aladár különös kalandjai; Kérem a következőt - "Dr. Bubó", vagy elég az amerikai William Hanna és Joseph Barbara rajzfilmjeire utalni (pl. Flinstone-család), melyek magyar változatai általa lettek jobbak az eredeti változatoknál. Ő fordította le a T. S. Eliot költeményei alapján készült Macskák c. musicalt is, de a gyermekkönyvekkel is maradandót alkotott.

1983-ban érdemes művész lett, mely elismerésnek nem örvendhetett sokáig, mert május 7-én meghalt.



Romhányi József - Villamoson

Utazunk egy zsúfolt
villamosnak csúfolt
szekéren.
– De kérem!
ön lábamon ácsorog
s kalapjáról rácsorog
az eső a vállamra
s a sálamra!
Vegyen egy új sálat!
– Állat! –
Mondja a másik úr.
Durr!
Pofon volt a válasz.
– Na ettől szétmállasz! –
De nem mállott.
Talpra állott.
S az illetőt hasba rúgta:
– A pofonért itt a nyugta! –
Az meginog és megszédül
s leül, hol már a szomszéd ül.
Felbődül a szomszéd:
– Most meg engem nyom szét! –
Vad haraggal és erővel
fejbe vágja esernyővel.
Kezében a fél ernyője,
másik fele meg elnyőve.
Kiveri az asszony fogát,
ki egy kosár tojást fog át.
Az csak éppen egyet sikolt,
mint egy gyermek feltapsikolt.
Nem nézi a bűnös ki volt,
tojást kap ki a kosárbul
s a kopasz úr feje sárgul.
De csaló a tojásüzlet!
A kocsiban szörnyű bűz lett.
Vigaszt nyer az asszony, ráfér:
nem volt kár azért a zápért,
az igazság nyert befolyást:
egy zápfogért egy záptojást.
A kopasznál, – meghökkentő, –
se rongydarab, se zsebkendő.
S mer’ a haj nem vetett gátat,
elérte a lé a hátat.
És mint minden ilyen helyre,
legyek szálltak rá a fejre.
Már érezték némelyek,
hogy a gyomruk émelyeg.
De elsőnek, – a sors bosszul, –
épp a bősz úr lett most rosszul.
Megszédült. Na! Most lefekszel!
Ám egy végső, hős reflexszel
behúzta a féket.
A fejemmel léket
ütöttem az ablakon
s vakon,
mint katona, ha egy házba beront,
elfoglaltam ájultan a peront.
Órák múltán tértem észhez.
Mi közöm volt az egészhez?



Romhányi József - Focimeccs

Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,
egymás hátán-hegyén
nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján taposnak,
és ha elég laposnak
lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,
a fele közönség átkozza a bírót!
De senki sem csendes a nagy embertömbből,
mert a másik fele harsány éljent bömböl.
Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen,
szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem
a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most.
A vad középcsatár átgázol a bekken.
Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken,
azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól!!!!
Egy alacsony néző, ki oda nem lát át,
ordítva paskolja a szomszédja hátát:
vegye le a kalapját, mert szétverem alapját,
azt a kerek tököt! S feje felé bökött.
Erre az: Ó! Te gaz! Engem sértegetni mersz-e?
Persze! Mind a ketten szólnak egy-két havernek:
Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.
Buzgón verekedtek, bíz nem voltak restek!
S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
De a két okozót rejti már a bozót.
S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.
A többit azután alig egy-két nappal,
a derék rendőrség verte szét kardlappal.
Le a kalappal!

Címkék: iró költő műfordi