vivienngulyas

"De úgy élni ,mint millió
Közönséges lélek,
Pazarolni lelked kincsét:
Ez halálos vétek."

...Ha a magány tengerén vitorlát bont a remény...

...Fekete tinta csorog össze lapomon , s mit formáz az sokkal több , mint fekete anyag egy üres papiron---egy érzés az , mi szívembő fakadt, mely egy penna hegyén ölt formát---sivár jelememnek kicsapódásai azok.

Ledobott rongyok
Levetem köntösöm,
nincs mit rejtenem.
Kifáradt testem,
nincs mért felfednem.
Magamra öltöm hát elfeslett ingemet,
Elrejti az majd valódi énemet.
Felhúzom a gyűrűt, mi kötödésem adja,
S lerázom a bilincset, mi azt fogvatartja.
Világos magányban
az ember is szürke,
a lélek hangjaiban
álmai leszűrve.
Szárnyal a képzelet,
koporója vágynak,
De ezek otthonra sosem találnak.
De él a remény, mi rabja a mának,
s végül meghalnának...............